Blog bejegyzésekMegújult a 250 éves Egyetemi Templom a Belvárosban

Kívül-belül megújult a belvárosi Kisboldogasszony-templom, közkeletű nevén Egyetemi Templom. A római katolikus barokk templom homlokzatának és két tornyának felújítása mellett az épület korszerűsítése, bútorainak restaurálása, valamint a templombelső padlóburkolatának cseréje volt a legfőbb feladat. Utóbbi felújításában mind beszállítóként, mind pedig kivitelezőként nagy örömmel vettünk részt.

A munkálatok az eredeti, rossz állapotban lévő Solnhofeni mészkőburkolat felbontásával kezdődtek, majd a padlófűtés kiépítése után az eredeti mészkőburkolattal megegyező, 55x55 cm-es lapok kerültek vissza a templom padlójára. Ezzel egy időben történt a bútorok és berendezési tárgyak (tölgyfa padok, gyóntatófülkék) felújítása is.

A Solnhofeni (Kelheimi) mészkő egyike a legrégebbi német építőanyagoknak. Ez a 7-270 mm vastagságban előforduló kőzet, amely már a rómaiak idején is fontos építőanyagnak számított, a középkori templomépítésben élte újkorát. A kőzet egyrészt a leghíresebb kövületeket rejti magában, másrészt rendkívül tartós burkolat. Bár az anyag szépsége leginkább a bányanyers (megmunkálatlan) felületében mutatkozik meg, a műemléképületekben a finomra csiszolt változatát részesítik előnyben. Ennek egyik oka a könnyebb takaríthatóság, másik pedig a csiszolás hatására kialakult homogén felület, ami  jobban kiemeli a barokk templomok díszes belső tereit.

A Solnhofeni mészkő a Föld legkeményebb és legtömörebb mészköve, 98%-ban mészből áll. Felülete annyira zárt, hogy szükségtelen tömíteni, mint a lyukacsos kőzeteket. A mai napig kézzel fejtett mészkő változatos színvilágú burkolat, melyben a sárgától a világosszürkén át, a barnás árnyalatokig minden megtalálható. Igazi kuriózumnak számítanak a rózsaszínű és a sötétszürke lapok, melyekkel már csak elvétve találkozunk.

Az Egyetemi templom sürgető felújításának két fő oka is volt. Az egyik a 2021. őszén megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, a másik pedig a kápolnák falának rendszeres beázása.

A templom története

A templomot és a mellette lévő kolostort a pálos szerzetesek építették, akik 1686-ban, Buda török alóli felszabadítása után települtek Pestre. Megvásárolták az egykori dzsámit - ahol kezdetben a szertartásokat tartották -, és néhány szomszédos házat. 1715 és 1744 között felépítették itt rendházukat (mai Központi Szeminárium), a templom alapkövét pedig 1725-ben rakták le a mecset helyén. Bár az első szentmisét már 1742-ben bemutatták, a tornyok csak később, 1768-ban és 1771-ben készültek el. Ekkor fejeződtek be a külső és a belső munkálatok is (a faragott kapu, a padok, a főoltár, a szószék és a freskók).

A pálos rend feloszlatása után (1786) a templom a Pázmány Péter Katolikus Egyetem temploma lett, 1803-tól pedig az egyetem és a - pálos kolostorban létesített - Központi Papnevelő Intézet közös temploma.

A templom alatt egy kripta található, melyben Majláth Gusztáv Károly egykori erdélyi püspök szarkofágja, illetve a templomhoz köthető államtitkárok, miniszterek, professzorok és egyetemi tanárok síremléke található.

A terveket valószínűleg a magyar egyházi és világi barokk építészet jelentős alakja, Mayerhoffer András készítette. Az ő tervei alapján készült a gödöllői Grassalkovich-kastély, a budapesti Péterffy-palota és az esztergomi vármegyeháza is.

Jellegzetes barokk stílusjegyek

Az olasz eredetű "Barocco" szó jelentése görbe, szabálytalan kagylóforma. Minden idők legdrágább stílusa, célja a reprezentáció. Hazánk műemlékeinek 2/3-a barokk, ami nem véletlen, hiszen a török utáni újjáépítés stílusa.

A barokk ornamentikára a dinamizmus, mozgalmasság, a görbe vonalak alkalmazása, a tökéletes szimmetria, valamint a gazdag díszítés és a látványos hatáskeltés jellemző. Mindezek a hívők elkápráztatására voltak hivatottak. A barokk tér nyitott, egységes és kontrollálható.

A templom kéttornyú, klasszikus formájú. Főhomlokzata három részre osztható fel. A háromszögű oromzat csúcsát a pálos rend címere díszíti, a tornyok és a háromszög között bal és jobb oldalon is egy-egy szobor látható. A bal oldali alak Remete Szent Pál, a jobb oldali pedig Remete Szent Antal. Kapuja dúsan faragott.

Egy főhajója van, melyet kápolnák szegélyeznek. Falait műmárvány borítja, boltozatait a világszerte ismert Johann Bergl freskói díszítik. Tölgyfából készült padjai dúsan faragottak.

Padlójára a barokk műemléképületek köve, az eredeti Solnhofeni mészkő került vissza, melyet harmonikusan kiegészít a tardosi vörös mészkőből készült kriptafedél, valamint a kápolnák szélét díszítő Jura mészkő tömblépcső.

Érdekességek

Az épületnek van egy zárt, átriumos belső udvara, valamint egy hátsó kertje, ami Budapest egyik legnagyobb magánkertje.

Mivel a Központi Szeminárium épülete a kerten át össze van kötve az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületével, így 1956-ban, amikor a környéket már lezárták a szovjetek, kulcsfontosságú szerepet töltött be a hallgatók kimenekítésében. Több diák is ki tudott szökni ugyanis az egyetem épületéből úgy, hogy a kerten át a szemináriumba mentek, ahol reverendákat kértek kölcsön az ott tanuló kispapoktól, majd magukat papnövendéknek kiadva távoztak az épületből. Így tudtak átjutni a szovjet katonák által ellenőrzött területen. A menekülésnek ez a formája persze nem állt fenn sokáig, mert amikor kiderült, hogy a tüntetők ily módon jutnak ki az épületből, több papnövendéket is letartóztattak, aki segített a szöktetésben.

Szöveg: Szalárdi Zsófia | Fotó: Oravecz István